Napi Réka

Vagyis az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. A mi (Y-Z) generáció örök sajátossága amióta Facebook és okos telefon létezik. Mindenki mindent azonnal megoszt, tudni akar, informálódik, pötyög. Emlékszem, volt egy randim, ahol a srácot konkrétan megkértem (vagy csak meg akartam kérni?), h tegye már el azt a hülye telefont, mert rá vagyok kíváncsi, nem a wikipédiára. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy folyamatosan félünk, hogy kimaradunk valami jóból - amit csak generál az, hogy a pötyögésnek hála mindig tudjuk, mit csinál éppen a másik. Félünk, hogy mi nem vehetünk részt a jóban. Hogy nem tudunk egyszerre ott lenni a Sziget Fesztiválon és a spanyolországi nyaraláson. Hogy döntéseket kell hoznunk, hogy választanunk kell, miközben ha választunk egy eseményt, le kell mondanunk egy másikról. Baráti filmezés vs. egyetemi buli? Táncóra vs. mozi? Carbonfools koncert vs. pihentető alvás 10 nap kialvatlanság után?

Én jelenleg folyamatosan FOMO-ban élek, csak múltidőben. Épp a napokban jöttem rá, hogy a 20-as éveim elején járok és még nem csináltam semmi őrültet az életben (ami elvileg a korosztályom sajátossága): nem stoppoltam körbe Európát, nem mentem Balkán-körtúrára, nem kanapészörföltem, nem henteregtem a tengerparton görög félistenekkel egy átmulatott éjszaka után, egyszóval semmi érdemlegeset nem vittem véghez, amit majd mesélhetnék az unokáknak. Mert igen, FOMO az attól való félelem is, hogy nem veszel részt az "emlékgyártásban". A fogalom amúgy 1985-ös, vagyis jóval az okos telefonok előtti időkből való, amikor mindenki online adta hírül, hogy milyen a Rihanna-koncert. (Persze akkor még Rihanna sem volt, de ez részlet kérdés...)

És most, hogy erről írok, rá kellett jönnöm, hogy tudom, hogy míg én jó pár barátom élményei alapján szenvedek FOMO-ban, másnak miattam adatik meg az a fantasztikus érzés, hogy kimarad(t) valamiből. Hát igen, ilyen ez a popbiznisz. Inkább ne szenvedj, tégy ellene, láss világot, tervezz, menj olyan helyekre nyáron, ahová csak most lehet, ha te is a 20-as éveid elején járó egyetemista vagy. És tudd, hogy bár mindenben nem tudtál részt venni, amiben akartál (mert lehetetlen!), te mindent megtettél és a legjobbat hoztad ki a fiatalságodból, amire majd érdemes lesz emlékezni. Legmeghatározóbb emlékeink ugyanis állítólag (és hányszor kívántam már, hogy ezen információnak ne legyek a birtokában?!) egyetemista korunkból (18/20-25 éves kor) származnak. Szóval egy nagy hajrá a kortársaknak, kedves Y-Z-k!

A hétvégén Lakijani (zseniális képzeletbeli és leendő tánctanárunk) előadásán voltunk a Nemzeti Táncszínházban. Itt hallottam először a Rize c. film kapcsán a krumpingról. És ez, ez vmi akkora jó egy cucc, hogy úgy gondoltam, Veletek is meg kell osztanom.

Szóval, a krumping (ejtsd: krámpin') az utcai táncoknak egy fajtája, Los Angelesben alakult ki, majd terjedt el. Jellemzői a szabad, expresszív, eltúlzott és nagyon energikus mozdulatok a karokkal, fejjel, lábakkal, mellkassal és lábfejekkel. Egyszóval mindennel. A fiatalok, akik elkezdtek krumpolni, úgy tekintettek erre a táncstílusra, mint a bandaéletből való kiszakadás egy módszerére, ahol kiadhatják magukból a haragjuk, agressziójuk és frusztrációjuk valamiféle pozitív, nem erőszakos módon. Maga a krump szó egy '90-es évekbeli dalszövegből jön, de utána a már meglévő szóhoz mozaikszó mintájára beleszőtték (ezt az angolban backronymnek vagy bacronymnek hívják) a "Kingdom Radically Uplifted Mighty Praise" (Királyság Radikálisan Magasztos Hatalmas Dicsőítés) mottót, amivel a krumpingot, mint hiten alapuló művészi formát képviselik. A krumping elődjének a clowningot (vagyis "bohócosdit") tekinthetjük, ez egy elég hasonló, csak kevéssé agresszív táncstílus.

A Rize c. film plakátja.

Ami különösen érdekes, hogy a srácok a filmben azt mondják, ők valami teljesen új táncstílust találtak ki. Nézzük csak, miből is áll ez! Teljesen szabad mozdulatok, nincs megkötés, mint pl. a balettben, klasszikus társastáncoknál stb. Arc kifestése. Eksztázis a tánc után. Mintha ismerős lenne a dolog. Beza, az afrikai törzseknél találhatunk valami hasonlót. Állítólag az előbb felsorolt jellemzők mind a legtöbb ősi tánc alapjait képezik. Vagyis nem találtak ki ezek a fiatalok semmi újat, cserébe tudattalanul visszatértek a gyökerekhez (back to the basics). A filmben van is egy rész, ahol egymás mellé vannak vágva a krumpoló fiatalok és archív felvételek afrikai törzsekről. Dermesztő a hasonlóság. És azt hiszem, akkor ezek alapján van jogalapja annak, amit Jani mondott: "Valahol mind fekák vagyunk.":)

És íme a vidijó:

Rize, trailer

Aki pedig meg szeretné nézni a filmet, az jövő hétfőn üljön ki a Corvintetőre tök ingyen:https://www.facebook.com/events/200249390131081/.

A héten teljes erejével beköszöntött a nyár, sunshine, beach, meleg, minden, ami kell. Jöjjön akkor tehát egy igazi nyári hóka-móka.

A bossaball a bossa nova (brazil zenei stílus) és a ball, vagyis labda szavak ötvözéséből létrejött új kifejezés, mely egy új sportágat takar. 2004-ben találta ki egy Spanyolországban élő belga férfi, Magyarországon 2012 őszén alakult meg az első bossaball egyesület. De hogy milyen sportágról is beszélünk valójában? A pálya egy ugrálóvárra hasonlít, két részre osztva, mindkét térfelen egy-egy trambulinnal. Négy sportág, a röplabda, foci, a talajtorna és a capoeira elemeit ötvözi, de egy külső szemlélő számára leginkább a röpire hasonlít.

A "bossa" azért került a sportág nevébe, mert a meccsek fontos részét képezi a brazil mentalitást tükröző zene. A személyt, aki felügyeli a meccset, "szamba bírónak" hívják, ugyanis nem csak bíróként, hanem ceremóniamesterként(:)) is funkcionál, vagyis lelkesíti a szurkolókat, amihez síp, mikrofon, ütős hangszerek és egy speckó dj szet dukál. Komolyan mondom, egészen kedvet kaptam megnézni egy ilyen bossaball meccset. És persze nem csak a mondabeli helyes brazil fiúk miatt...;)

Videó következik:

http://tv2.hu/musoraink/aktiv/123861_demcsak_zsuzsa_kovacs_lazar_es_a_bossaball.html

Idézem: "Az anamorfózis olyan, első ránézésre teljesen kaotikus, összevisszaságot mutató kép, melynek valódi üzenete csak egy bizonyos szögből, perspektívából nézve, vagy egy ráhelyezett tükrös felületű tárgyon reflektálódva nyer értelmet." Wiki szerint "egy művészettörténeti kifejezés, amely azokat a felismerhetetlenné torzított képeket jelenti, amelyek csak egy különös nézőpontból, vagy egy rájuk helyezett tükörtárgy segítségével válnak újra láthatóvá." A görög ana- (vissza-) és morphosis (változás) görög szavakból alkotott kifejezést 1650-ben megjelent Magia Universalis c. könyvében egy német jezsuita használta először, viszont Leonardo két vázlatrajzát tartják a műfaj első ismert megjelenésének.

Sao Paolo egyik szegénynegyedét ezzel a technikával varázsolták széppé. (Már amennyire egy szegénynegyedet széppé lehet.) Egy művészcsoport a harsány színű falakra olyan pozitív erejű gondolatokat (pl. szerelem, szépség) rejtett el, amik csak egy bizonyos szögből nézve állnak össze szavakká. Képek következnek.

És a bejegyzés, ahonnan ennek a bejegyzésnek a gondolata jött, elérhető itt:http://dekooder.blog.hu/2013/06/04/varosszepites_anamorfozissal.

Gondolj! Gondolj! Gondolj! Nem? Orsi? Néprajzosok, ill. akinek ezen a hétvégén kereszteznie kellett a Szentendrei utat, hogy Stockholmba érjen előnyben...

Nos, ha esetleg nem jöttetek rá, a megfejtés a képen látható:

Ez ugyanis a stockholmi Skanzen (ejtsd: szkanszen), ebben a műfajban első az egész világon. 1891-ben alapították azzal a céllal, hogy bemutassák, hogyan éltek az emberek Svédország különbözőterületein XIX. század iparosodása előtt. A vállalkozást aztán több ország is meghonosította, így lett a skanzen a szabadtéri néprajzi múzeum szinonimája főleg a közép-kelet-európai régióban, valamint az USA-ban. Magyarországon több szabadtéri néprajzi múzeum is működik, legtöbbünknek (budapestieknek biztos) mégis a szentendrei skanzen az, ami először eszünkbe jut.

Aki Stockholmban jár, annak a Skanzen mindenképp megér egy jó fél napot, nem csak régi svéd házakat és népviseletbe öltözött, angolul tökéletesen beszélő idős és fiatal önkénteseket(?) láthat az ember, hanem a komplexum állatkertként is szolgáló funkciójából adódóan rénszarvasokat, barna medvéket és fókákat. És éppen az állatok miatt érdemes tavasz végén célba venni a látogatást, most pl. hihetetlen babyboom volt az állatoknál, szinte mindenhol pár hetes vagy pár napos(!) kicsinyeket láttunk. Én nem vagyok valami nagy állatkertbe járó, de még a viszonylag borsos ár (110 SEK, kb. 3700 HUF, 17 évig viszont ingyenes) ellenére is totál megéri bemenni, annyi élményt ad egyszerre ez a fantasztikus komplexum és ami zseniális, hogy szerintem Stockholm fél lakossága kivonult arra a hétvégére, minden család ott játszott, nézelődött, informálódott a meleg szombati napon. (A falusi templomban pl. épp esküvőre készülődtek...igazira!) Bárcsak a szentendrei skanzenben is így lenne! Ill. nem tudom, lehet, hogy ott is így van. Majd megkérdezem Orsit.

A múltkor olvastam egy könyvben, hogy "priapusi" és nem értettem pontosan, hogy mit jelent. Meggugliztam. Magyarul priapusinak és priáposzinak is lehet írni. Először ugyanis azt hittem, nem jól interpretálta a szót a szakember, annyi félrefordítás volt abban a könyvben...újabban a fordítója a kedvencem Leiter Jakabék blogján.:) Komolyan! Ha újra kiadnák a könyvet, talán még olvasható lenne. Mármint Mr. Grey története így is olvasható, de azonkívül, hogy valami borzasztóan van megírva, a fordítás még csak fokozza ezt az élményt. Ajánlom mindenkinek, aki borzongani akar!

Visszatérve azonban a priáposzira, a kifejezés egy görög termékenység istenről, Priáposzról (lat. Priapus) kapta a nevét, aki a gyümölcsök mellett a férfi genitália védelmezőjeként is számon van tartva. Az istenség különös ismertetőjegye hatalmas és permanens erekciója, innen ered a priápizmus, a kórosan tartós merevedés orvosi elnevezése. Az, hogy akkor a priáposzi milyen jelző is, az előbbiek alapján ki-ki döntse el maga.

Freskó Priapusról a pompeji Vettii-ház falán

Az a Jean-Jorge keresztnévvel megáldott francia férfiember, aki miatt a a tánc világnapját április 29-én ünnepli a glóbusz. Méghozzá azért, mert a balett atyjaként is emlegetett táncos-koreográfus 1727-ben ezen a napon látta meg a napvilágot. Így lehet az, hogy 1983 óta a világ rá emlékezve táncol színházakban, utcákon és szórakozóhelyeken április 29-én vagy az ehhez a naphoz közel eső hétvégén.

Én idén a Grupo Corpoval ünnepeltem. A tánccsoport Brazíliából érkezett, egy hete lépett fel a Művészetek Palotájában. Élőben nem láttam őket, de a videóik alapján zseniálisak. Remélem jövőre sikerül lecsekkolnom a kortárs tánc eme egészen érdekes fajtáját.

Tudtátok, hogy ma van a magyar-lengyel barátság napja? Én mindig elfelejtem, pedig 2 éve épp március 23-án tartottam előadást a lengyel kisebbségekről egy BTK-s órámon, valamint van egy cserkész körökben többnyire ismert magyar-lengyel ismerősöm is, aki ezen a napon született...de Facebook és Ancsi jó barát, úgyhogy gyorsan felköszöntettem az illetőt. Hogy mit tudunk egyébként erről a napról?

"Az ünnepnap előzményei 2006. március 24-re nyúlnak vissza, aznap Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar államfő Győrben felavatta a magyar-lengyel barátság első köztéri emlékművét, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyfát ábrázol. A két elnök aláírta a Győri nyilatkozat elnevezésű dokumentumot, s ugyanekkor tartották meg a magyarországi és lengyelországi testvérvárosok, települések találkozóját is.

A találkozó után több szervezet és együttműködő önkormányzat javasolta a barátság napjának megrendezését. Az Európában példa nélkül álló kezdeményezésre az Országgyűlés 2007. március 12-én "a sok évszázados közös történelemre és a két nép barátságára, valamint számos síkon folyó együttműködésére való tekintettel" március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává nyilvánította." (Forrás: http://www.hirado.hu/Hirek/2013/03/22/14/Marcius_23_a_magyar_lengyel_baratsag_napja.aspx.)

És hogy a versikét se felejtsük el: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. - Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”  (Más változatban magyar, lengyellel kzedődik.)

Hát, nem, csak nem bírom ki....mert hogy is mondta Tóth Krisztina zseniális írónőnk? Mindent megcsinálsz, mindent elkövetsz, elmosogatsz, kivasalsz, megteszel mindent, csak írnod ne kelljen. Na, hát nálam éppen ilyen állapotok uralkodnak (sajnos és borzasztó módon, mea culpa, mea culpa!) szakdoga ügyben.

De a lényeg: tegnap, 2013 március 20-án ünnepelték először a boldogság világnapját. Hadd idézzem, hogy miért is:

"Az ENSZ Közgyűlése 2012 júniusában nyilvánította a boldogság nemzetközi napjává március 20-át. Konszenzussal elfogadott határozatában a Közgyűlés hangsúlyozta, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja. A dokumentum egyben felszólította az ENSZ tagországait, hogy megfelelő módon ünnepeljék március 20-án a boldogság napját. A boldogság nemzetközi napjának ötlete a kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, mondván, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP." (A forrás normál körülmények között nem lenne használható, ám itt elárulhatom, hogy az ELTE Aerobik Facebook csoportjából van. Hogy eredetileg ki és hol írta ezt le, annak most idő és erőforrás hiányában nem fogok utánajárni.)

Hát így állunk. Asszem abbahagyom, és a kérdőívekben megadott válaszok kódolásra koncentrálok.

Kedves Olvasóim! (Állítólag vannak ilyenek, azért merem megkockáztatni a megszólítást...)

Szóval igen, jogos a felvetés, hogy az utóbbi időben nem írok. Ez most nem azért van, mert nincs miről, téma az van rengeteg, és mind arra vár, hogy megosszam veletek az éterben. Viszont most a kötelességek vannak előtérben, nekem egész konkrétan az, hogy megírjam a szakdolgozatom. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy ápr. 15-ig nélkülöznötök kell mélyenszántó okosságaim a világ dolgairól.

Persze, hogy legyen min elmélkedni addig is, belinkelek egy cikket: tanulságos: http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/europa/item/2228-porno-nelkul-maradunk-europaban .