Napi Réka

Most olvastam egy tanulmányt épp a koszovói etnicizált csoportokról, aminek a végén egy fura mondat állt. 2008-ban olyan himnuszt fogadtak el az igencsak multikulturális és multietnikus Koszovóban, aminek nincs szövege: a cél elvileg a himnusszal való azonosulás lehetővé tétele volt a koszovói szerbek (mint második legnagyobb etnikum) számára. A himnusz dallamára és szövegére is pályázatot írtak ki - a szöveg Koszovó bármelyik hivatalos nyelvén íródhatott, ám nehéz lett volna bármelyiket is választani és ezzel nem kirekeszteni egy másik nyelvi-etnikai csoportot. Így lett végül a himnusz szöveg nélküli.

A himnusz címe amúgy Európa, szerintem a jobb félékből való, életvidám, hallgassuk meg most együtt:

Röviden: a gyermekvállalás, az anyaság és az apaság eszményítése. Egyesek ezt nem tartják jó dolognak és véleményük szerint lehet gyermekek nélkül is teljes életet élni. Van Nemzetközi Gyermekmentes Nap (augusztus 1.) és idéntől ismét megválasztják Az Év Gyermekmentes Nőjét és Férfiját.

Kérdésem már csak a következő lenne: a rendszert kritizáló emberek hogyan élhetnének bármilyen életet, ha a szüleik nem pronatalista kultúrában nőttek volna fel?

De hogy a lelkes kritikusok se maradjanak reflexió nélkül, akkor így utólagosan is szeretném leszögezni, hogy természetesen tisztában vagyok vele, hogy rekordszámú lakónk van ezen a Föld nevű bolygón, valamint szép számmal akadnak olyanok is, akik "hivatali kötelességből" nem vállalnak, nem vállalhatnak gyermeket - gondolok itt most főleg a szerzetesekre, tudósokra, de akár bárki másra, aki nem a gyerekválallás által szeretne hasznos tagja lenni a társadalomnak, esetleg jól érzi magát kölkök nélkül is, így is teljes életet tud élni. Kételyek az egyoldalúsággal kapcsolatban remélem eloszlatva.

Ezt a bejegyzést már elég régen megszerettem volna írni. Ami késik, nem múlik, csak a napiság csorbul újra és újra. De hadd csorbuljon, addig jó, amíg van minek...

Szóval, talán ismeritek Kobe Bryant nevét. A Los Angeles Lakers játékosa volt, vagyis kosárlabdázó. Talán hallottatok a kobé marháról. Ez az a japán marhafajta, ami a Kobe nevű tartományból származik és állítólag sörrel masszírozzák. Nos, valójában rizsborral permetezve masszírozzák őket és sörrel itatják, a forró nyári napokon akár dupla adaggal, ami segít fenntartani az állatok étvágyát és így a zsírállományt. (Bár erről nem minden általam olvasott cikk szerzője értett egyet.) A kobé marha külföldön utántenyésztett fajtáját nevezik wagyunak, tiszta kobei fajta ugyanis nem exportálható.

Na, de hogy is jön össze akkor a kosárlabdázó és a marha? Állítólag a szülei a kobei marha után nevezték el a gyermeket - az ételt egy vendéglő étlapján látják. Az igazságot nehéz lenne kideríteni ezzel kapcsolatban, de pletykának azért nem rossz.

Wagyu marha és az ő húsa

Erotikus esemezés: szexuális tartalmú szövegek (pl. felhívás szexuális tevékenységre), képek (pl. meztelen fotók), videók továbbítása telefonon keresztül. Az angol sex (szex) és texting (esemesezés) szavak összerántásával született kifejezés.

Ami kicsit para, hogy a tinédzserek előszeretettel élnek vele és nem csak a barát/barátnő látja...mert a barát/barátnő bizony, néha másnak is továbbítják. Kanadában létre is hoztak egy kampányt, amiben arra hívják fel a figyelmet, hogy nincs olyan, hogy "csak egy fotó". (Hozzáteszem, ez nem csak a tinédzserek problémája.)

De hogy valami jót is mondjak, aki csinálja, tudja, hogy jó dolog a sexting, be lehet gerjeszteni vele valakit rendesen...adott esetben szexuálterápiában is ajánlják.

Az azulejo (ejtsd: ázulézsu) egy fényes csempefajtát takar, amely leginkább a mór, spanyol és portugál nyelvterületen terjedt el, így pl. Portugálián kívül (amire én elsősorban asszociálok) jellemzi Brazíliát vagy (mint korábbi spanyol gyarmat) a Fülöp-szigeteket is. A csempék lehetnek kültériek vagy beltériek és tipikus kék-fehér mázukról ismerszenek meg. (Bár hozzáteszem, néha más szín is megjelenik rajtuk.) Portugáliában a 15. század óta készülnek és korábban nem csak díszítő, de szigetelő funkciójuk is volt.

Tipikus azulejo

Én, ha jól emlékszem, először Curitibában (Brazília) találkoztam vele, itt mondta Subi egy templomnál, hogy na, ez tipikusan portugál koloniál stílusú (gyarmati időkben épült, arra utaló) és bizony, azt a templomot is azulejok borították.

Ez a hölgyemény cukorból készít azulejokat házak falára:http://manzardcafe.blog.hu/2012/05/07/finomsagos_street_art.

Egyik kedves bloginspirátorom (aki saját kérésére ezúttal inkognitóban marad) azt mondta nekem egyik órája után, hogy most figyeljek, mert most tanít valami nagyon vicceset. Ez a nagyon vicces dolog az volt, hogy Flandriában úgy rendelik a sört (utánanéztem, egy sima lagert, 2,5 dcl-es pohárban), hogy mutatnak egy számot, majd feltartják a kisujjukat. Ez azért történhet így, mert hollandul  sör=pinke, míg a kisujj pink. (Na, hogy ejteni hogy kell, arról már fogalmam sincs, de feltehetően majdnem ugyanúgy.) Tehát, a rendelés menete így néz ki:

-szemkontaktus a csapossal,

-szám mutatása, hogy hány sört szeretnénk,

-kisujj feltartása.

Ami ennél is viccesebb, hogy a Duvel (ejtsd düvel) nevű sörnél kis ördögszarvakat kell formálnod a kezeddel, ez a márkanév ugyanis archaikus nyelven (más helyen szlengben) az ördögöt jelenti. Így a rendelés az előzőekben leírtakhoz képest annyiban tér el, hogy a kisujjunk helyett két ördögszarvat kell mutatnunk a homlokunkhoz téve. Vagy a a kisujjat és a mutatóujjat feltartva mutatni, hogy mi Duvelt szeretnénk - a jelben nem egyeztek meg a hallott és az olvasott információim.

A lényeg, hogy Flandriában vagy Hollandiában járva tartsuk nyitva a szemünk és készenlétben a kézfejünk, ha épp egy kocsmába vetne az utunk.

Régen esett szó a húgaimról, akik ezt a blogot is inspirálták részben, szóval érkezzen akkor most egy szösszenet tőlük. (Na meg, Julinak is legyen újra mire elaludnia.)

A köv. beszélgetés két napja zajlott le köztem és köztük:

Egyik húgom: "Az egyik barátnőmet elviszi a pasija Arubába."

Másik húgom: "Ne máááár! Ez nem ér!" (Vagy v.mi ilyesmi...)

Én: "Tudod egyáltalán, hol van Aruba?"

Másik húgom: "Biztos Afrikában."

Hát nem. Aruba egy sziget a Karib-térségben, Venezuelától (vagyis a dél-amerikai kontinenstől) 27 km-re északra található. Bonaire-rel és Curaçaoval kiegészülve ez a három sziget alkotja az ún. ABC-szigeteket. (Azt gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.)

(Szép ez a karibi szigetvilág, na...Aruba partjai)

És nem, félreértés ne essék, én egyáltalán nem gondolom azt, hogy az ABC-szigetek ismerete az alapműveltség részét képezné. Azt sejtem, hogy Curaçao nevét egy fokkal többen ismerik, de gondolom erről is csak az a bizonyos kék likőr tehet...

(Blue Curaçao, ez az a biz. különleges likőr)

Én személy szerint csak azért tudok a szigetcsoport létezéséről, mert tavaly egy nemzetközi táborra készülve le kellett csekkolnom a zászlónkat, ami több másik ország/tartomány zászlójával rejtőzködött egy doksiban. Na mármost, abban a doksiban én láttam egy fura zászlót, ami egy fura országhoz tartozott, amit Bonaire-nek neveztek. Nem mellesleg kiderült, hogy nem is önálló ország.

(Aruba zászlaja)

Bővebb kutakodáshoz már akkor is Wikit hívtam segítségül, idézem hát most is, mert jó barát: "Mindhárom sziget a Holland Királysághoz tartozik. Aruba autonóm terület, a másik két sziget a Holland Antillákhoz tartozott annak 2010. október 10-én történt felbomlásáig. Ekkor Bonaire Hollandia különleges községe lett, Curaçao pedig a Holland Királyságon belüli társult állammá vált." Így most Aruba Curaçaoval és Sint Maarten szigetével (egy másik tagja a Holland Antilláknak), valamint Hollandiával együtt adja ki azt a jogi értelemben vett egységet, amit Holland Királyságnak nevezünk. A fent említett négy terület lakói mind holland állampolgárok. Arubán a holland mellett a papiamentot, egy főként az afrikai és portugál nyelvek keveredéséből létrejött ún. kreol nyelvet beszélnek.

(Aruba szigete)

Ezentúl tehát ne csak gyilkosságok, szigetek is jussanak eszetekbe, ha valaki kiejti a száján, hogy ABC. Ki tudja, még a végén hasznos is lehet ismerni ezeket a kis karib-tengeri gyöngyszemeket. Elég nászút pozitív helyeknek tűnnek...

Arra gondoltam, hogy újabban akár lehetne ez is a címe a blogomnak, tekintve, hogy a bejegyzés tárgya épp két hete merült fel bennem mint téma. Igaz, Andris már régebben, olyan május környékén felvetette, hogy napi helyett havi Réka kéne, hogy legyen a cím, olyan ritkán írok.

Na de, nem is szaporítom a szót, elvégre nem a blog a téma, hanem egy téma a blogon. Ami pedig nem más, mint Prokrusztész. Egy elég unalmas migrációelméletek órán merült fel a görög mitológiai szereplő neve, amire a tanár közölte, hogy bár ő sem tudja ki volt, de hát ez alapműveltség, tessék utánanézni. (Ha tudta volna, hogy milyen

szép magyarázatot is adtam volna neki arra, hogy mi is része az alapműveltségnek és mi nem...mert ez így 2013-ban már tuti nem!) Na de visszatérve a mi ógörög mitológiai alakunkra: Prokrusztész (mellesleg Poszeidón fia) hírhedt rabló volt, arról ismeretes, hogy áldozatait az ágyába fektetve vagy levágott belőlük egy darabot, ha túl magasak voltak, vagy addig nyújtotta őket, amíg az ággyal azonos hosszúságúak nem lettek. A galádnak két ágya volt.

Tudtátok, hogy ilyen nap is van? Tegnap ünnepelték először. (Igen, Csipkerózsika felébredt nyári álmából, de azért álmos még...)

Bővebben itt:http://www.magyarkurir.hu/hirek/szeptember-9-vidd-el-sorozni-papodat-nap.

Július van, mindenki utazgat erre-arra. Ki Olaszországba, ki Angliába, ki meg a Maldív-szigetekre. Nem árt hát felkészíteni magunkat a nyaralás mozgalmas pillanataira, hiszen kulturturistaként olyan veszélyek is leselkedhetnek ránk, amikre földi halandó mivoltunkból kifolyólag nem is számítanánk. Ilyen veszély pl. a Stendhal-szindróma, amit más néven hyperkulturémiának vagy Firenze-szindrómának is neveznek. A kifejezések ugyanarra a pszichoszomatikus betegségre utalnak, melynek tünetei a gyors szívverés, szédülés, esetleg ájulás, zavarodottság, sőt akár hallucinációk, amik akkor jelentkeznek, "amikor valaki egy lenyűgözően szép művészeti alkotást szemlél, és különösen akkor, ha egy óriási adag, feldolgozhatatlan mértékű műalkotás található egy helyen".(Forrás:http://gepnarancs.hu/2011/08/a-stendhal-szindroma/) A betegség neve onnan ered, hogy Stendhal 1817-es firenzei látogatása alatt a Santa Croce Bazilikában nem tudta feldolgozni az épület(belső) mérhetetlen szépségét, és elájult.

"A XIX. és XX. század folyamán rengeteg hasonló ájulásos esetet jegyeztek fel a firenzei művészetkedvelők között – különösen az Uffiziben – az orvostudomány azonban csak 1979-től ismeri el hivatalosan a betegséget, miután az olasz pszichiáter Graziella Magherini több, mint 100 turista és látogató között mutatta ki a jelenséget." (forrás: ld. feljebb)

Firenzével tehát vigyázni, de nyaralni, nyaralni, nyaralni, mert ugye FOMO;) Aki pedig inkább otthonülő típus, annak ajánlanám a The Stendhal Syndrome névre hallgató 1996-os olasz horror filmet, aminek a rendezője gyerekként állítólag szintén a betegség áldozata volt.

(A film 1996-os plakátja)