Erika úgy jött, hogy a fiúk nem igazán tudták megjegyezni a nevem. Voltam én a Renátán át a Ritáig minden, többek között Erika. Mire a társaság kornoka, aki valamiért nagyon szereti a németekkel kapcsolatos sztereotípiákat, megjegyezte, hogy ja, Erika, a dal. Mire én: milyen dal? Mire ő: hát az Erika. A nácik indulója a második világháború alatt. Én meg néztem, hogy nem, honnan kéne ezt nekem mégis ismernem? Nem vagyok én se fiú, se második világháború buzi, se amerikai, hogy állandóan a nácikkal kapcsolatos újabb és újabb, megalapozott brit kutatásokon alapuló információk megszerezése töltse ki a hétköznapjaimat. A töri órán ezt meg valahogy nem tanították.
Szóval, kicsit lenyomoztam én ezt az Erikát, és valóban ez volt a nácik indulója. Így hangzik:
Bevallom, amennyire elolvasgattam, a szövegben semmi "durva" nincsen, arról szól, h a katona visszavágyik Erika nevű menyasszonyához.
A dalt a 30-as években komponálta egy biz. Herms Niel, aki több más indulót is gyártott a náci propaganda felhasználására. A dalt először a Waffen-SS-ben, majd a Wehrmachtban és a Kriegsmarinnél énekelték előszeretettel.
A háború után a chílei, ill. az apartheid idején afrikaans nyelven a dél-afrikai hadseregben élt még elevenen Erika. Lehet találgatni, hogy miért épp itt.
Ill. ha valakit jobban érdekel, hogy miért éppen ez a dal volt annyira népszerű, tessék utánajárni. Én mára befejeztem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.