Az a bizonyos PR. Minden levél végén. Legalábbis minden nem hivatalos levél végén. Tőlem, másnak. És először sokan nem tudják, hogy miért PR? Hiszen én Kemény Réka vagyok. Akkor miért nem KR? És akor vajon mi lehet a PR? Nos, a megoldások számát és milyenségét tekintve lehetne ez akár egy alternatív Rorschach-teszt is. Az eddigi legjobb a Peace & Respect volt!:)
De nem. A PR története nagyon egyszerű. Még egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisan írtam egy fiúnak és nem tudtam eldönteni, hogy hogyan is köszönjek el tőle. Mert nem voltunk olyan közvetlen viszonyban, de "Puszi: Xx" helyett mit írhat az ember? Így lett a levél végére a PR kanyarítva. És később érkezett is hozzá a válasz, méghozzá, hogy attól függően, hogy kinek megy, ez lehet Puszi/Pá: Réka. A fiú ment, a PR maradt. (Khmm, miért van ez nagyjából minden szokásunkkal így? A kérdés természetesen költői...) És ez a PR azóta is jó sok válaszolási lehetőséget ad. Már annak, aki az első levél/ jó pár levél/ fél év/ évek múlva rá mer kérdezni.;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.