Második bejelentkezésem Európa rejtett kincseinek egy darabját próbálja feltárni. Amit Párágból autóval hazajőve bárki szemrevételezhet.
A hét nagy részét Telč-ben (ejtsd: Telcs), Morvaországban töltöttem egy nemzetközi andragógiai konferencián. (Hű, ezt az andragógiát majd valamikor később el kéne magyaráznom, igaz? Mármint, sokan tudjátok, hogy miről van szó, csak a rend kedvéért...) Én alapvetően azt hittem, hogy Brnotól 20-30 kilométerre lesz a szállásunk, de kiderült, hogy van az egy 100-as is, így Brnoba egyáltalán nem is megyünk be. Ám kárpótolt érte a város szépsége, Telč-t ugyanis a középkorban alapították kereskedők a Prága-Bécset összekötő útvonalon, a főtéren álló házak nagy része pedig a reneszánsz és barokk korból maradt ránk - mind szépen restaurálva vannak. A főtér végén áll egy gótikus formájába visszaállított kastély és egy monostor, ami ma a brnoi Masaryk Egyetem képzési központjaként funkcionál, és ahol így a mi szállásunk is volt (étkezéseinket pl. a kerengőben lévő kávézóban fogyasztottuk el).
A város engem polgárházaival és struktúrájával egyértelműen Lübeckre emlékeztetett: ezt is mint egy szigetet egy folyó veszi körbe. A különbségekhez tartozik persze többek között, hogy Lübeck sokkal nagyobb, és ott a gótika dominálja a városképet.
A lényege ennek a bejegyzésnek az akar lenni, hogy mi azt hittük hogy egy nagy várostól nem messze eső kis faluba megyünk, aztán lám-lám, UENSCO-világörökséget találtunk. Járjunk hát éles szemmel, bármerre is vet utunk a nagyvilágban. De pláne, ha ilyen közelre vet. Mert Európa gyönyörű!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.