Értem én, hogy nem blogolok. De hát azért nem, mert nincs miről! Válságba kerültem, súlyos válságba. Nem hajlandó homlokon csókolni az a biz. múzsa. Az utóbbi napokban, ami egyedül megfogta a fantáziám, az a niceai zsinat meg a kaszkád (lépcsős elrendezés) volt, de az ezekkel való foglalkozás a blogot olvasóknak nem bírna újdonság értékkel, így elvetettem a dolgot. Ergo, nem tudom, hogy mi a fenéről írjak. Megbuktam, mint népművelő?

Na és akkor jött a nagy ötlet, hogy ha nincs napiréka, lesz napiistván. Na azt már nem! Vagy a másik nagy ötlet: blogoljak a magánéletemről, az úgyis olyan izgalmas (vagy inkább mozgalmas) mostanság. Hát, kevésbé szomorúan jelentem, hogy azt sem, hiszen akkor jocskán eltérnék a blogom tartalmára vonatkozó kritériumoktól - max. a férfi nemi szervre találhatnék még változatos elnevezéseket, de ehhez valahogy nincs kedvem. Mert értem én, hogy izgi dolog ez a magánélet, de amikor ez kimerül abban, hogy éppen szidod vagy dicséred a férfinem biz. példányait, akkor érdemes más téma után kutatni.

Így történt, hogy jelentettem az egyik húgomnak, hogy válságba kerültem. És hogy adjon már valami tippet, hogy miről írhatnék. Erre előállt mindenféle ötlettel, hogy lehetnének az advent és farsang közötti népi hagyományok vagy a stigmatizáció vagy...tudjátok. Ilyen az, amikor én azért blogoljak, hogy segítsek neki a tanulásban. Na persze.:) De igazság szerint elindított egy irányba, a gondolatmenet vége nálam ugyanis az ADHD lett. Az egyik tétel még anno neveléslélektanon, amit mindenki igyekezett elkerülni, mert a tanárnő nem adta le, mi meg releváns szakirodalom hiányában csak internet bácsiban bízhattunk a kidolgozás során - én meg a druszámban, aki végső soron elmagyarázta, hogy mi is rejlik a betűk mögött. (Azért is választottam ezt a témát, mert szerintem fontos, én is gyakran papolok róla a cserkész vezetőinknek.)

Az ADHD figyelemzavaros hiperaktivitás-zavart jelent (Attention Deficit Hyperactivity Disorder).Jellemező tünetei az impulzivitás, a figyelmet követelő magatartás, a koordinációs nehézségek, az, hogy az illető nem képes egy adott feladatra koncentrálni vagy csak rövidebb ideig, mint kortársai, nem tűnik elég érettnek, esetleg zsarnokoskodik a társai felett. Nem minden tünet jelentkezik minden ADHD-snál, sőt lehet, hogy biz. tüneteknek épp az ellentettje igaz rájuk (pl. nagyon jó labdajátékokban stb.). Háromszor gyakoribb fiúknál, mint lányoknál.

Ami fontos: nem minden figyelemzavaros gyerek hiperaktív és nem minden hiperaktív gyerek figyelemzavaros. Amennyiben gyermekkorban elkezdik a betegség gyógyszerrel és viselkedésterápiával való kezelését, úgy a kezelésben részt vevő felnőttkorára tünetmentes lehet.

Én amióta tudom, hogy ez valóban egy betegség, sok gyerekre egészen másként tekintek, igyekszem türelmesebbnek lenni velük, és nem ugrani minden hülyeségükre. Néha beválik.