Hangzott el a mondat oly sokszor karriermenedzsment óráinkon - még anno elsős egyetemistaként. Hogy minek jártunk mi már akkor karriermenedzsmentre, azt mondjuk ma sem tudom... Cserébe ez a mondat beleivódott kis agyamba és azóta akárhányszor olyan embereket látok valahol (megbeszélésen, órán stb), akik félénken próbálnak jelentkezni és a karjuk többnyire erőtlennek bizonyul, ált. csak annyit mondok: legyél egy kicsit asszertívebb/kicsit nagyobb asszertivitást! És ilyenkor néha az történik, hogy értetlen fejek néznek vissza rám....a múltkor meg is kaptam, hogy miért: ne használjak idegen szavakat. Sznob vagyok. Nem kell felvágni. Mindenki megnyugtatására (?) szeretném közölni, hogy sem sznob nem vagyok, sem felvágni nem szeretnék, én szimplán csak a latinból eredeztethető asszertivitás szót használom az önérvényesítő képesség helyett, mert ezt szoktam meg. Az asszertivitás amúgy magába foglalja azt is, hogy az önérvényesítéssel együtt nem taposunk át a másikon, hanem a többiek érdekét is figyelembe véve próbálunk meg lépni, cselekedni - vagyis nem válunk agresszívvá.
Szóval a cikk kettős: van benne fogalommagyarázat és bátorítás is. Mert valóban legyetek asszertívek! ;)
(És használjatok kevesebb idegen eredetű magyar szót, nehogy olyan problémátok legyen a végén, mint nekem....)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.